5,1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?
5,2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
5,3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
5,4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
5,5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó.
5,6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
5,7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
5,8 De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet,
5,9 aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
5,10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.
5,11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.
5,12 Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót.
5,13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket és a cselszövők tanácsa megdől.
5,14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.
5,15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.
5,16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.
5,17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
5,18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.
5,19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.
5,20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
5,21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.
5,22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól,
5,23 mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled.
5,24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek.
5,25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
5,26 Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.
5,27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!