17,15 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak, hanem Sára legyen a neve!
17,16 Mert megáldom őt, sőt fiút adok tőle neked; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle.
17,17 Ábrahám arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencven éves létére szülhet-e?
17,18 És ezt mondta Ábrahám azt Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád!
17,19 De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is.
17,20 Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem.
17,21 De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendő múlva szül neked.
17,22 Amikor Isten befejezte beszédét, eltávozott Ábrahámtól.
17,23 Ezután fogta Ábrahám a fiát, Izmaelt, meg a házában született, vagy pénzen vásárolt összes szolgáját, Ábrahám házanépéből az összes férfit, és körülmetélte szeméremtestük bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten.
17,24 Ábrahám kilencvenkilenc esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték.
17,25 Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték.
17,26 Ugyanazon a napon metélték körül Ábrahámot, a fiát, Izmaelt
17,27 és házanépéből az összes férfit. Mind a házban született, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülmetélték vele együtt.