2,1 Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.
2,2 Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában.
2,3 Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.
2,4 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
2,5 Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat!
2,6 Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre.
2,7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem!
2,8 Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
2,9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.
2,10 De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás!
2,11 Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.