Előző Köv. rész Más könyv
Péld17,1-28
17,1 Jobb a száraz falat ott, ahol békesség van, mint ha lakomával van tele a ház, de veszekednek benne.
17,2 Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben.
17,3 Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR.
17,4 A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.
17,5 Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.
17,6 Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.
17,7 Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.
17,8 Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.
17,9 Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.
17,10 Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát.
17,11 Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene.
17,12 Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik.
17,13 Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj.
17,14 A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.
17,15 Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR.
17,16 Mire való a vételár az ostoba kezében, hogy bölcsességet vegyen, holott esze sincsen?
17,17 Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.
17,18 Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.
17,19 A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi.
17,20 Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.
17,21 Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja.
17,22 A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.
17,23 A bűnös elfogadja a titokban adott vesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét.
17,24 Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik.
17,25 Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját.
17,26 Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes.
17,27 A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.
17,28 Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.

Tovább