Előző vers
Előző Köv. rész Más könyv
Péld27,18-27
27,18 Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik.
27,19 Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.
27,20 Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az emberi szem.
27,21 Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve.
27,22 Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság.
27,23 Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal,
27,24 mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!
27,25 Amikor behordják a szénát, előtűnik a sarjú, és mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt,
27,26 akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz;
27,27 és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.

Tovább