Előző Köv. rész Más könyv
Zsolt141,1-10
141,1 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
141,2 Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat!
141,3 URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!
141,4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.
141,5 Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.
141,6 És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.
141,7 Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.
141,8 De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!
141,9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!
141,10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.

Tovább