Előző Köv. rész Más könyv
Zsolt143,1-12
143,1 Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!
143,2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!
143,3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.
143,4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.
143,5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.
143,6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. ( Szela.)
143,7 Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!
143,8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.
143,9 Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat!
143,10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
143,11 Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért!
143,12 Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!

Tovább