30,1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
30,2 Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
30,3 URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
30,4 URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
30,5 Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!
30,6 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
30,7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
30,8 URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.
30,9 Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz:
30,10 Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?
30,11 Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam!
30,12 Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
30,13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!