Lk2,7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Lk2,8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. Lk2,9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Lk2,10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Lk2,11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk2,12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." Lk2,13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Lk2,14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Lk2,15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Lk2,16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Lk2,17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, Lk2,18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Lk2,19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. Lk2,20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik. Lk2,21 Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. Lk2,22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, Lk2,23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" Lk2,24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát." Lk2,25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Lk2,26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Lk2,27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, Lk2,28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: Lk2,29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, Lk2,30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, Lk2,31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, Lk2,32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." Lk2,33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, Lk2,34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, Lk2,35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." Lk2,36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, Lk2,37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Lk2,38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. Lk2,39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe. Lk2,40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. Lk2,41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Lk2,42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Lk2,43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Lk2,44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. Lk2,45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Lk2,46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, Lk2,47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Lk2,48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged." Lk2,49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Lk2,50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Lk2,51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Lk2,52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben. Vissza Másik könyv