39,18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
39,19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
39,20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
39,21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
39,22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
39,23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
39,24 Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
39,25 Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
39,26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
39,27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
39,28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
39,29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
39,30 Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.