39,6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
39,7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
39,8 A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
39,9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?
39,10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
39,11 Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?
39,12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
39,13 A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és -toll az!
39,14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
39,15 Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.
39,16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
39,17 Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.
39,18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
39,19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
39,20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
39,21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
39,22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
39,23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
39,24 Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
39,25 Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
39,26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
39,27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
39,28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
39,29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
39,30 Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.